A WEB 2.0 JÖVŐJE ÉS A SZEMANTIKUS WEB
A 2007. április 27-i in4-konferencia tanulmányai
Szerkesztette Tóth Tünde és Vaskó Péter
Budapest, Bibliopolisz, 2007

Tóth Tünde & Vaskó Péter TÓTH Tünde & VASKÓ Péter
a kötet szerkesztői

VASKÓ Péter VASKÓ Péter, M.A.
főszerkesztő
EMIR

SZAKADÁT István, C. Sc. SZAKADÁT István, C. Sc.
egyetemi docens

BME GTK
Szociológia és Kommunikációs Tanszék – MOKK

DUDÁS Anikó, Ph.D. DUDÁS Anikó, Ph.D.
egyetemi adjunktus

PPKE BTK
Nyelvészeti Intézet

GUSZLEV Antal GUSZLEV Antal, M. S.
főiskolai adjunktus

Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kar
Térinformatikai Tanszék
LUKÁCS Lilla LUKÁCS Lilla, M. S.
tudományos segédmunkatárs

MTA Történettudományi Intézet
Történeti Atlasz

SALGÁNÉ MEDVECZKI Marianna, Ph.D. SALGÁNÉ MEDVECZKI Marianna, Ph.D.
egyetemi tanársegéd

DE IK
Komputergrafika és Könyvtárinformatikai Tanszék

 ...a szükséges komplexitás
FODOR János, Ph.D. FODOR János, Ph.D.
egyetemi tanársegéd

ELTE BTK
Könyvtártudományi Tanszék

Tóth Tünde, Ph.D. TÓTH Tünde, Ph.D.
egyetemi adjunktus

Pannon Egyetem BTK
Magyar Irodalomtudományi Tanszék

Fodor János: Szolgáltatások és igények – a szükséges komplexitás

A Web 2.0 kapcsán első asszociációnk a közösségiség, a felhasználó aktív részvétele. Kétségtelen, a legfontosabb és leglátványosabb változások jellemző kulcsszava ez. Ezt a konferenciát azonban az EMIR irodalmi adatbázis fejlesztése során érintett problémák ihlették, s az EMIR egy épített, tervezett adatbázis-szolgáltatás. Ezért szeretném e gondolatmenet kiindulópontjaként a közösség helyett a Web 2.0 másik fontos kulcsszavát, az „adatbázist” választani.

Jogosak ugyanis a kételyek, s érthető a gyakran homályos, amorf Web 2.0 definíció: a Web 1.0 tipikus közösségi adatbázis-szolgáltatásaiban, a fórumokban megvolt, fellelhető volt mindaz, amire a mai Web 2.0-ás szolgáltatások építenek. Ismeretfelhalmozás és -megosztás, chat-szerű jelenlét-jelzés, rég nem látott ismerősök, iskolatársak felkutatása, napló-topikok, fényképbemutató, sőt -értékelő topikok. A nagyobb fórumrendszerek felvették látogatóik érdeklődési körének domborzatát, a témák és a hozzászólók aktivitása ott sűrűsödött, ahol igény volt rá, s gyakorlatilag minden mai szolgáltatásról kimutatható, hogy a fórumokban jelentkező hálózati közösségi igényekre tökéletesített, célorientált alkalmazás.

Mert a one-fit-for-all közösségi tér nem lehet minden célra tökéletes. Kiküszöbölendő a fogyatékosságokat, a linearitást, a visszakereshetetlenséget és rendezetlenséget, az esetleges topikcímek és tartalmi redundancia frusztráló problémáit, a Web 2.0 az internetes tartalmak átfogó adatbázisba rendezéséről, a publikálás dinamikus, összekapcsolható rend-szerekbe tereléséről szól. Hiszen adatbázisként volt értelmezhető már a honlapok statikus rendszere is – relációként a linkekkel –, ám a statikus Web a hipertext idea forradalmisága ellenére nem hatolt, s nem is hatolhatott sokkal mélyebbre, mint dokumentumok relációinak egyirányú definiálhatóságáig, s a jelentések, gondolatok, asszociációk hálóját átfogni, azt frissen tartani túl merevnek bizonyult.

A fórumokban rejlő lehetőségek és az adatbázis alapú tartalomszolgáltató rendszerek összekapcsolásával napjainkra kiteljesedőben van a mindenki számára elérhető és természetes publikálás; automatikus frissüléssel, kereséssel, „wysiwyg” szerkesztéssel fórumok helyett wikiken, honlapok helyett adatbázis alapú blogokon, vagy a passzívabb, névjegyszerű jelenlét lehetőségével a közösségi hálózatok adatlapjain. A formálódó új webtartalomban a relációkat profilok, döntések, választások statisztikai hasonlósága határozza meg, s könnyedén vizionálhatunk ízlésünket „kitaláló” tévéadásokról, vagy baráti köröket szervező szolgáltatásokról.


Amikor 2002 környékén megismertem az EMIR koncepcióját, szinte riasztónak tűnt a maximalista elképzelés, az irodalom filológiai felbontású megközelítése és webrevitele. Kétségesnek tűnt, szükség van-e ennyire komplex adatbázisra, de a negatív példák, a statikus weboldalakon kereshetetlenül sorjázó értékes adatok indokolták a tervezők nagyszabású elgondolásait. Miért ennyire zárt, miért nem lehet minden szempontból lekérdezni, testre szabni, hozzászólni, vitakört alakítani, így nem motivál! S a mai napig, miközben összefüggő, minden elkülöníthető információjában csereszabatos adatbázissá kezd összeállni a hálózati tartalom, továbbra is láthatunk komoly költségvetéssel elkészült, elszomorítóan retrográd megoldásokat.

Mert ha leül egy asztalhoz egy irodalmár (vagy bármely tudományterület szakértője), egy programozó és talán egy hálózati kommunikációban, webes fejlesztésekben jártas „webszakértő”, bizony ritkán értik meg egymást. A kommunikáció nehézkes, az együttműködés s főleg az eredmény kétséges, mert a megrendelő nem látja át a lehetőségeket, a programozó nem tudja kitalálni az igényeket, a „webszakértő” pedig nem érti az adott terület sajátos szerkezetét.

Rossz esetben győz a megrendelő, a programozó elvégzi a megrendelt munkát, a webszakértő pedig elkullog, s a többi webszakértővel találkozva együtt bosszankodnak az eredményen, ami egy önmagában érvényes, épphogy csak kereshető dokumentumtár.

S valóban, hány embert érdekelhet egy szakterület mélyszerkezete – érdemes-e rengeteg munkát befektetni az adatbázisba, ha a megvalósult kompatibilitás jegyében úgyis széthordja a felszínes közérdeklődés, s más logó, más zászló alatt, más kontextusban mutogatják az eredményeket? Inkább legyen nehezen hozzáférhető, egyszerűen feldolgozott, csak a területen amúgy is jártas szakembereknek értelmezhető: akit érdekel, úgyis rászánja az időt.

S ijesztő lehet felmérni, hallani és megérteni, hogy a szemantikus Web kialakulásának – akár folkszonómia, akár takszonómia felől közelítünk – alapvető feltétele az adatstruktúra szabályozottsága, az információegységek atomra bontása s a kontextus kialakításának felhasználóra bízása.

A szerteágazó dokumentumstruktúrákon bolyongás élményét jórészt leváltja a személyre szabható, birtokolt grafikus interfészek használata, a kezelőfelületté integrált keresés, lekérhető globális kulcsszó szótár, saját ízlés szerint kialakított tartalmú feed-olvasó és számtalan praktikus, rendezett, dinamikus tartalom, mely összesűríti a felhasználók egyedi nézeteibe a különböző hálózati forrásokból leszűrt kivonatos információkat. A bőségnek határt szab az áttekinthetőség, a súlyozást meghatározza a napi rutin, ez dönti el, miből indul ki, s hol hagyja el azt, amit a felhasználó sajátjának tart – érdeklődése belső körét –, s mi felé mozdul el. A választékot a formálódó rendszerben átlagolódva determinálja a tömeg s valamiféle szakértői rendezettség, de kiszorulhat az, ami nehezen kategorizálható, jelentőségében, értékében ellentmondásos, vagy véletlenszerű. Ha a netpolgár esetleges ízlésre és közösségi terekre szabott adatbázis-vetületekbe, kultúravetületek, webnézetek gráfjaiba helyezi magát, a tudás eredeti kontextusa elporladhat, félreértelmezhető vagy értelmezhetetlen, ami megmarad belőle. A szakértők által teremtett tartalmak belső kontextusának megismerése, érzékelése túl komplex ismeret-együttest, előképzettséget, egyirányú elmélyülést igényel, s ha nincs különös motiváció, elmaradhat. A folkszonómia, tömegvélemény átlagoló erejével feltárt információktól tehát sokan, némi joggal, a középszer eluralkodását várják.


Ahhoz, hogy egy szakértői munkával, fáradságosan előkészített szakterületi adatbázis-szolgáltatást hatékonyan és mégis teljes gazdagságában megőrizve kapcsoljunk ebbe a kivonatolva leegyszerűsítő, testreszabhatóságra és tömörségre törekvő rendszerbe, meg kell keresnünk a mechanizmus mozgatórugóit, a kontextusigényt szervező, komplexitást generáló erőket. Hol és mi kapcsolódik össze ezeken a tematikus helyeken, moduláris grafikus interfészeken, közösségi aktivitási színtereken, s milyen felhasználói igények mentén?

A.) Az identitás/otthonosság igénye: intimszféra, térélmény (saját tér otthonossága), időélmény (saját idő, aktivitás-archívum mint identitás) forrásválogatás (RSS feedek választása).

tipikus aktivitás: elkülönítés, kisajátítás, domesztikálás

B.) (+A) a saját/a birtoklás/a hatalom tudatának igénye (kapcsolati hálók, tudásgyűjtemények) jelenlét-készség, annak birtoklása, gyűjtés és választás.

tipikus aktivitás: a felhasználó döntéseivel és felhalmozott javaival profilt szolgáltat magáról: nem tudatos hozzáadás

C.) (+ B + A) (egyéniség + az Egy default mű szerzőként birtoklása: A+B=C pl. wikipédia) Része lenni/összeadás, segítés, teremtés, előremozdítás.

tipikus aktivitás: hozzáadás, használva az erre szervezett struktúrákat, adatbázis alapú tartalomszolgáltató rendszereket

D.) A rendszer csúcsa lenni/kreativitás, kitűnés, siker, karrier-üzlet-képesség, ügyesség bizonyításának igénye.

tipikus aktivitás: a felhasználó maga is szervezővé válik (programozás, ráépítés-mashup, vállalkozás, struktúrateremtés mások aktivitásának / A+B+C aktivitások felhasználására)

A pontosabb célkép felé haladva tekintsük át, mit kapcsolnak össze a felsorolt, komplexitást generáló magatartásokra és igényekre épülő, szervezett WEB 2.0-ás szolgáltatások:

  • felhasználói profilok, választások összekapcsolása szolgáltatás-felhasználók lenyomataiból (kereséshez, „targetáláshoz”, Web-intelligencia statisztikai alapon, önkéntes – vagyis nem tudatos – nyersanyagtermelés a szemantikus web-aktivitásokra, profilokra épülő megvalósításához)

  • felhasználói tudatos input alapján termelődő adatforrás: „adatbázis-mederbe” terelt kooperáció (már a fórum mint első megvalósulás – majd üzleti modellek [Amazon.com] – blog – wiki – wikisearch [statisztikai intelligencia])

  • szakérők teremtette adatforrás bekapcsolása (digitalizálás, lebontás, XML) a csereszabatos adatbázisok kooperációjába
  • Látnunk kell, hogy ezek a teremtett szolgáltatások „lekérdezési felületek” az adatforrások és a felhasználói kommunikációs csatornák között, metszetei az átjárhatóvá tett, atomizált információk áramlására bomló hálózatnak. Mai divatos kifejezéssel: mash-upok, melyeknek megalkotásában inkább az ötlet dominál, munkaként létrehozásuk csak töredéke a felhasznált adatbázisok, felhasználói tömegek információ-bevitelre szánt munkaóráinak. S nem is képviselnek olyan megnyugtató, megalkotott értéket, mint korábbi beidegződésünk szerint egy honlap, webhely. Ugyanazokra a forrásokra bármikor készülhet újabb, jobb ráépülő szolgáltatás, mely elcsábítja a felhasználókat.

    Mi biztosít értéket, mibe érdemes munkát fektetni tehát? Mennyire érdemes egy teremtett szolgáltatást komplex rendszerként megtervezni és kidolgozni? Milyen célt érdemes kitűzni?

    Míg a Web 2.0 döntő újdonsága a közösség, s még inkább az imént osztályozott közösségi aktivitások eredményeként teremtődő statisztikai hitelesítés komplexitása, egy adott információszolgáltatás komplexitását a szakértői hitelesítés igénye határozza meg: nagy adatbázisoknál a szakmai hitel ugyanúgy közösségi elvárás, ahogy egy tudományos munkánál a tudományos közösség igényli a hivatkozásrendszert. De egy blogger élményeinek közlésekor – azaz adatbázisba öntésekor – is döntő a személyes, saját tartalmára vonatkozó hitelesség.

    A sikeres és hatékony szolgáltatásokban e két tényező kerül fedésbe. A saját tartalmi hitelesség és a felhasználó aktivitások, vagyis a visszafejthetőség a kontextust generáló felhasználói igényekre.

    Ez a felbontás mint a hitelesítő tényezők összessége lesz az adott, épített szolgáltatást értékessé emelő komplexitás, legyen az csak egy személyes blog vagy a kortárs irodalmat feltáró adatbázisrendszer.

  • A.) Legyen egyedi tudás(ok)ra, élményre épülő, azonosulhasson tartalmával – otthonosság igénye: intimszféra, térélmény (saját tér otthonossága), időélmény (saját idő, aktivitás-archívum, mint identitás) forrásválogatás (RSS feedek választása).
  • – kínált aktivitás lehetősége: elkülönítés, kisajátítás a megismerésben és felismerésben

  • B.) Megosztott értéket képviseljen – legyen hasznos, használható valamire – a birtoklás öröme, a sajátnak érzett tudás igénye (kapcsolati háló, tudásgyűjtemény, jelenlét-készség, annak birtoklása), gyűjtés és választás.
  • kínált aktivitás lehetősége: a felhasználó döntéseivel és felhalmozott javaival profilt szolgáltat magáról: nem tudatos hozzáadás

  • C.) Statisztikailag hiteles (általunk is) felügyelt legyen – része lenni / összeadás, segítés, teremtés, előremozdítás:
  • kínált aktivitás lehetősége: hozzáadás, közreműködés

  • D.) Jól felépített szolgáltatás legyen, mely elismerhető és választható más szolgáltatások közül – kreativitás, kitűnés, siker, karrier-üzlet-képesség, ügyesség bizonyításának igénye.
  • kínált aktivitás lehetősége: a felhasználó maga is (társ)szervezővé válik, felhasználja eredményeinket (programozás, ráépítés-mashup, vállalkozás, struktúrateremtés / A+B+C aktivitások felhasználására)

    Egy szolgáltatás ezzel válhat a háló egy lehetséges metszeteként működőképes, vonzó, aktív lekérdezésévé az összekapcsolt forrásoknak, profiloknak és közreműködésnek.

    A kapcsolt forrás szerint lehet személyes-hálómetszet, blogként egy megélt élmény vagy élménysorozatban kibontakozó identitás komplex, nyilvánossággal megosztott lenyomata vagy akár „az irodalom” a maga teljességében, „egy könyvtár”, „egy szórakozóhely” vagy fizikai térben is összejáró közösség otthona, mely mind-mind ugyanolyan komplex önmagában, mint egyetlen személyiség, s ez a megjelenített, feltárt komplexitás adja hitelét.

    Vagyis oda jutunk, ahonnan a Web eredetileg indult, csak magasabb szervezettségi szinten – egy összehasonlíthatatlanul mélyebben feltáró adatbázis lekérdezéseiben. A statikus személyes, közösségi és intézményi honlapok helyett a feldolgozott tartalmat – a hálózati aktivitásokat befogadva –, s azoknak megfelelő komplexitással kell szolgáltatni.

    Lehetővé kell tenni az adatok, eredmények, publikációk továbbáramlását, különben az alkotóktól függetlenül következik be: szemléznek blogok a híreinkből, „taggelik” átlagolva, egyszerűsítve mindazt, amiről tudjuk, hogy bonyolultságában izgalmas. Ha a tartalomszolgáltató el akarja juttatni a tömegekhez, a lehetséges maximális számú befogadóhoz mindazt a komplexitást, mélységet, értékes összefüggésrendszert, melyet átlátni és feldolgozni képes, akkor úgy kell publikálnia, hogy komplexitásához adekvát szolgáltatások épülhessenek rá, hogy minden ízében részévé válhasson a hálózati adatáramlásnak, hogy ne legyen érdemes egyszerűsíteni, vagy egyszerűsítve is magában hordozza bonyolultsága ígéretét.

    A webtartalom legértékesebb és értékállóbb, tulajdonolható kincse a hitelesítés birtoklása marad: a rálátás, a saját tudásból, élményből fakadó tapasztalat, a szakszerű adatfeldolgozás, a profi adatbázis-összekapcsolási metódus ismerete és a legadekvátabb lekérdezési lehetőségek definiálni tudása. S egyben az egyetlen eszköz az „átlagolódás”, a középszer térhódítása ellen: élen járni a sajátként megadatott területeken.

    Ezért fontos a Library 2.0 mozgalom, vagy ezért izgalmas az EMIR projekt, mely egy átvehető, rugalmas rendszerrel kísérletezik, átjárható, adekvát felbontást kínálva különböző szakterületekre.

    S ezért visszás az adat- és eredményvédelem, a szellemi tulajdon helytelen értelmezése. A szerzői jog merevsége helyett a gyökerek komplexitásának felmutatása szükséges, avagy a művek, személyiségek, eredmények mögötti valós komplexitás leképezése a hálón komplexitást generáló aktivitásokon.

    Az önmagukat átjárhatóvá, hitelessé tevő információforrások megjelenése visszatérést jelenthet az internet gyökereihez – 2.0-ás szinten – a fórumok egyszerű, virtuális személyiségek között, spontán létrejött agoráihoz.



    Utolsó frissítés: 2008. 06. 03.

    © A Szerzők, 2007–2008
    © Bibliopolisz, 2007–2008
    Minden jog fenntartva!
    All rights reserved!
    ISBN 978-963-87640-1-0 (online verzió)