A WEB 2.0 JÖVŐJE ÉS A SZEMANTIKUS WEB
A 2007. április 27-i in4-konferencia tanulmányai
Szerkesztette Tóth Tünde és Vaskó Péter
Budapest, Bibliopolisz, 2007

Tóth Tünde & Vaskó Péter TÓTH Tünde & VASKÓ Péter
a kötet szerkesztői

VASKÓ Péter VASKÓ Péter, M.A.
főszerkesztő
EMIR

SZAKADÁT István, C. Sc. SZAKADÁT István, C. Sc.
egyetemi docens

BME GTK
Szociológia és Kommunikációs Tanszék – MOKK

DUDÁS Anikó, Ph.D. DUDÁS Anikó, Ph.D.
egyetemi adjunktus

PPKE BTK
Nyelvészeti Intézet

GUSZLEV Antal GUSZLEV Antal, M. S.
főiskolai adjunktus

Nyugat-Magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kar
Térinformatikai Tanszék
LUKÁCS Lilla LUKÁCS Lilla, M. S.
tudományos segédmunkatárs

MTA Történettudományi Intézet
Történeti Atlasz

SALGÁNÉ MEDVECZKI Marianna, Ph.D. SALGÁNÉ MEDVECZKI Marianna, Ph.D.
egyetemi tanársegéd

DE IK
Komputergrafika és Könyvtárinformatikai Tanszék

FODOR János, Ph.D. FODOR János, Ph.D.
egyetemi tanársegéd

ELTE BTK
Könyvtártudományi Tanszék

 Azonosság és különbözőség
Tóth Tünde, Ph.D. TÓTH Tünde, Ph.D.
egyetemi adjunktus

Pannon Egyetem BTK
Magyar Irodalomtudományi Tanszék

Tóth Tünde: Azonosság és különbözőség

 Az EMIR adatbázis

Az EMIR adatbázis[1] munkálatait 2001-ben kezdtük el.[2] A projekt célja az volt, hogy létrehozzunk egy átjárható, összekapcsolt biográfiai és bibliográfiai adatbázist tudományos, intézményi és kereskedelmi adatokkal, importálható és exportálható tartalommal, nyílt kollaboratív és szakértő adatépítés számára. A fejlesztés rövid története, a munkatársak, illetve támogatók listája a http://www.bibliopolisz.hu/projektek/emir.html oldalon érhető el. Az adatbázis aktuális (alfa) verziójának képességeit az in4 konferencián Vaskó Péter mutatta be. Az adatbázis képességeinek, felhasználói felületének ismertetésére jelen dolgozat nem tér ki (helyesebb is azzal az 1.0-ás verziót megvárni). Jelen dolgozat az adatbázis tervezésének problémái közül azzal foglalkozik részletesebben, hogy milyen nehéz eldönteni, mi kapjon egy ID-t, hogy mi jelentsen egy recordot.

Mielőtt ebbe belefognánk, pár szóval mégis be kell mutatnunk általánosságában az adatbázist. Az EMIR-ben az adatok bevitelének legfontosabb kritériuma az, hogy mindig meg kell adni a rögzítés forrását, vagyis hogy a feltöltő az információját honnét szerezte. Ez a forrás lehet dokumentum is, de lehet a szerző saját közlése is. A forrásokat megbízhatóság szempontjából rangsoroljuk, és a rangsorban hátrébb lévő forrás adatával nem lehet a rangsorban előrébb lévő forrás adatát felülírni. Ha netán mégis szükség lenne rá, mert az adott forrás csak általában jobb a hátrébb soroltnál, a kérdéses ponton azonban rosszabb vagy hibás adatot tartalmaz, akkor a feltöltő ezt pl. a mezőhöz tartozó megjegyzések közt jelezni tudja, és az adatbázis lektora vagy szerkesztője, akihez a változtatásokról folyamatosan érkeznek a jelzések, javítani tudja az adatot.

Az adatbázis a tervek szerint alapvetően a következő űrlaptípusokat fogja tartalmazni: személyek, művek és dokumentumok, intézmények, díjak, események, kapcsolatok, fogalmak, galéria (képek, hangok, filmek).


Az EMIR adatbázis alpha verziója, 2007. 04. 27.



 SZEMÉLYEK

Az adatbázis személyi[3] részének meghatározása és feltöltése első látásra egyszerűnek tűnik: név, születési hely, idő, iskolák, munkahelyek, díjak, stb. Számtalan űrlapot töltöttünk már ki életünkben, tudjuk, milyen adatokat kell rögzítenünk. Legalábbis azt hisszük. Kezdjük a névvel.



 Név

A könyvtártudományban a névleírási szabványok és ajánlások – ahogy azt Dudás Anikó előadásából jól láthatjuk – nem kifejezetten vágnak egybe a filológiai gyakorlattal. A filológiában nem létező transzliteráción túl talán az jelenti a legnagyobb különbséget, hogy egy összetett, filológiai és könyvtári igényeknek egyaránt megfelelő adatbázis készítése esetén nem lehet utalókkal megoldani a szerzői álnevek problémáját, az irodalomtudományi szempontok ugyanis nem engedik meg, hogy a „Csokonai Lili”, „Sárbogárdi Jolán” és egyéb álnevek önálló űrlapokat kapjanak. Vagyis a szerző mint természetes személy kap egy recordot, és a névváltozatai közt fog szerepelni az álnév, a megfelelő műhöz kapcsoltan.

Az álneveken belül is elkülöníthetünk azonban egyes típusokat. Léteznek olyasfajta rögzült álnevek, mint a George Sand, Amantine Aurore Lucile Dupin (rövidebb nevén Aurore Dupin) álneve, ahol a szerzőt az álnevén tartja számon az irodalomtudomány. Másfajta álnevek a meghatározott művekhez kapcsolódó álnevek, mint a már említett „Csokonai Lili”, illetve a szerző különböző típusú munkásságait elkülönítő nevek és álnevek használata, mint a Leslie L. Lawrence – Lőrincz L. László – Frank Cockney névsor, és léteznek olyan álnevek is, melyek nem rögzült álnevek, de a szerző valamikor ezen publikálta műveit, mint pl. Emily Brontë, aki Ellis Bell-ként jelent meg.



 Névtípusok és névelemek

Az EMIR adatbázisban irodalom-, nyelv- és könyvtártudományi ajánlásokat, szabványokat, illetve gyakorlatokat figyelembe véve az alábbi magyar[4] személynévtípusokat, ill. -elemeket[5] különítettük el egymástól:[6]


1.SZEMÉLYNÉVTÍPUSOK:NAMETYPE
2. NÉVELEM-TÍPUS ÉRTÉKE:NAMEPARTTYPE

2007. augusztus 8.

Összeállította: Dudás Anikó és Vaskó Péter

1. SZEMÉLYNÉVTÍPUSOK:NAMETYPE

  • A.Z.
  • Abélard, Pierre / Petrus Abaelardus
  • Anonymus
  • Aristotelész-Pszeudo
  • Assisi Szent Ferenc, Szent Ágoston
  • Báthory István (Erdély: fejedelem ; 1533-1586)
  • Beda Venerabilis, Szent
  • Csokonai Lili
  • Der-Hazarjan-Vukić, Andreja
  • ecsedi Báthory István
  • Az Eszter szerzője
  • Eudoxosz, knidoszi, i.e. IV. századi matematikus és csillagász
  • Eudoxosz (komédiaíró) i.e. II. sz.
  • Ézsaiás
  • II. János Pál pápa
  • István király
  • K. Sós Éva
  • Kiss M. Mária
  • Kiss Mária
  • Koós János
  • Kovács Jánosné Sós Éva
  • M. S. mester,
  • Mária életének Mestere
  • Mark Twain
  • Meister des Marienlebens
  • Michelangelo Buonarotti
  • Nagy József
  • Nagy Lajos
  • Nero (Római Birodalom: császár)
  • Medici, Cosimo de’ (Toszkána: fejedelem)
  • Oenopides
  • Oinopidész
  • P. Nagy József
  • Parti Nagy Lajos
  • Petőfi Sándor
  • Petrarca, Francesco
  • Pseudo-Aristoteles
  • Puškin, Aleksandr Sergeevič
  • Sándor Tivadar
  • Stendhal
  • syi
  • -te
  • Teréz anya
  • Vergilius Maro, Publius
  • Vukić, Andreja Der Hazarjan-

  • Александр Михайлович Молдован
  • Ἐύδοξος
  • Σωκράτης
  • Григорий Максимович Бонгард-Левин

  • 1.1 név

    az a név, amelyen a személyt ismerjük vagy amely valahol előfordul, amelyet a személy általában használ a névhasználati szokásokkal azonos módon, de nem tudjuk, hogy a hivatalos, anyakönyvezett nevével megegyezik-e ez a név

    pl.

  • Ottlik Géza
  • Hegediš-Kovačević Katalin
  • Vujicsics D. Sztoján / Vujičić, Stojan
  • Vujity Tvrtko


  • A névváltoztatás ténye általában csak akkor ismert, ha a szerző ezt valahol említi, és felvállalja a névváltoztatás nyilvánosságra hozatalát

    pl.

  • Hoffmann Géza >> Hofi Géza → PIM-nél:
    Név Hofi Géza
    Névvariáns Hoffmann
  • Klein György >> Korda György; Kupsa János >> Koós János (ez utóbbiaknál a PIM nem tartalmaz „Névvariáns”-t, azaz születési családnevet)
  • Kracsun Ottó >>Tolnai Ottó (író) – vállalja, említi önéletrajzi jellegű műveiben
  • Név Tolnai Ottó
    Névvariáns Kracsun



    1.2 eredeti név (születési, hivatalos, polgári név)

    a születéskor kapott név – az anyakönyvezés korszakától az anyakönyv szerinti hivatalos név, illetve nevek (eseménytípus: névváltoztatás; előbb>>utóbb, vagyis personname_event stb.). Az eredeti név megegyezhet a mindennapi névhasználatban előforduló alakkal, ám a hivatalostól eltérően a valóságban – és a történelmi emlékezetben is – más névváltozatok (itt: név, lásd feljebb) is fűződhetnek a személyhez.

    pl.

    (születési >> megváltoztatott és anyakönyvezett név)

  • Sós Éva >>Kisné Sós Éva
  • Petrovics Alexander >> Petrovics Sándor >> Petőfi Sándor
  • Hoffmann Géza >> Hofi Géza
  • Klein György >> Korda György
  • Kupsa János >> Koós János
  • Kracsun Ottó >>Tolnai Ottó

  • (születési >> írói, nem anyakönyvezett, felvett név)
  • Henri-Marie Beyle >> Stendhal
  • Samuel Langhorne Clemens >> Mark Twain
  • Rózsa Gabriella >> Pogányné dr. Rózsa Gabriella



  • 1.3 házassági név (asszonynév)

    hivatalos névváltozatás során és későbbi nem hivatalos használatban variálódó formák

    pl.

  • Kovács Jánosné, Kovács Jánosné Sós Éva
  • Kisné Sós Éva, K. Sós Éva



  • 1.4 művésznév, alkotói név

    felvett, rendszeresen használt név, művésznév, amelyet az író/alkotó a saját neve helyett használ, külön identitásjelölőként, s ez a tény a nyilvánosság előtt is ismert

    pl.

  • Mark Twain << Samuel Langhorne Clemens
  • Stendhal <
  • Charles Lutwidge Dodgson = Lewis Carroll (meseíró) + Charles Lutwidge Dodgson (matematikus)
  • Parti Nagy Lajos<< Nagy Lajos
  • Kiss M. Mária<< Kiss Mária
  • P. Nagy József<< Nagy József
  • Janus Pannonius



  • 1.5 álnév

    a valódi vagy ismert név helyett, illetve annak elfedésére alkalmilag használt név (kriptonima)

    pl.

  • Csokonai Lili
  • Sárbogárdi Jolán
  • Quintus Fabius Pictor
  • Pseud.



  • 1.6 monogram, szignó

    a valódi név helyett használt jel, vagy szónak nem minősülő jelcsoport (egy fajta (kriptonima)

    pl.

  • A.Z.
  • -te
  • syi



  • 1.7 pótnév, körülírás (apellatívum)

    a személy valódi nevét helyettesítő, rendszerint több szóból álló kifejezés, a név körülírása, ismeretlen személynek az utókor által alkotott névhelyettesítő megjelölése

    pl.

  • Küküllei névtelen
  • M. S. mester
  • Tintoretto
  • Pseudo-Aristoteles
  • Anonymus
  • Anonymusok, ismeretlenek körülírása:

  • Donner, Georg Raphael műhelye
  • Dunántúli szobrász a Straub-körből
  • Észak-magyarországi (?) szobrász, 16. század vége
  • esztergomi falkép mestere / 15. századi firenzei mester / Sandro Botticelli???


  • 1.8 címnév (titlonima)

    apellatívum, amely a személyt egy műve szerzőjeként nevezi meg

    pl.

  • Az Eszter szerzője
  • Meister des Marienlebens / Mária életének Mestere
  • esztergomi falkép mestere / 15. századi firenzei mester / Sandro Botticelli???


  • 1.9 becenév

    pl.

  • Stefi
  • Neo


  • 1.10 vallási név

    szerzetesek, felvett néven működő vallási vezetők, méltóságok, bibliai (és más szent könyvekben előforduló) nevek

    pl.

  • Assisi Szent Ferenc
  • Szent Ágoston
  • Beda Venerabilis, Szent
  • János Pál
  • Teréz anya
  • Ézsaiás
  • Horváth Cyrill [Horváth=családnevet megtartja, Cyrill = szerzetesrendbe lépéskor felvett személynév]



  • 1.11 uralkodók és uralkodóházak tagjainak neve

    világi és egyházi uralkodók, méltóságok

    pl.

  • II. Nagy Katalin
  • III. Nagy Károly
  • István király
  • Edward, Duke of England
  • Nero (Római Birodalom: császár)
  • Medici, Cosimo de’ (Toszkána: fejedelem)
  • II. János Pál pápa
  • Katalin (Franciaország: királyné ; II. Henrik felesége) / de’Medici, Caterina / Medici, Caterina de’



  • 2. NÉVELEM-TÍPUS ÉRTÉKE:NAMEPARTTYPE

    2.1 vezetéknév (családi név, surname/family name) [R][7]

    nameparttype:lastname

    lehet egyelemű vagy többelemű

    pl.

    egyelemű:

  • Nagy János
  • Kovács
  • Sántha
  • Ábrahám
  • Esterházy
  • Kupsa, Koós (Kupsa János >> Koós János)
  • többelemű:

  • Szőke-Milinte
  • Szegedy-Maszák Mihály
  • Szent-Györgyi Albert (többelemű:kötőjeles)
  • Tóth Bagi András (többelemű:szóközzel)


  • 2.2 férjezettségi vezetéknév [R]

    nameparttype:husbandnamelastname

    pl.

  • Nagy Jánosné
  • Nagyné Sós Éva


  • 2.3 vallási cím

    vallási méltóság, szerzetesi cím/rend, kanonizációban kapott cím[8]

    pl.

  • pápa
  • érsek
  • bíboros
  • püspök
  • prépost
  • perjel
  • apát
  • pátriárka
  • láma
  • dervis
  • mullah

  • karmelita
  • jezsuita
  • barát

  • OSB
  • SJ

  • János Pál (pápa) II.
  • Chans-dbyans rgya-mcho (Tibet: dalai láma)
  • VI., Ézsaiás (próféta)
  • Julianus barát / Julianus (domonkos) (XIII. sz.)
  • szent, boldog [R]
    pl.

  • Szent István
  • Szt. István
  • Boldog Gizella



  • 2.4 világi cím, rang [R]

    öröklött és adományozott rang

    pl.

  • gróf
  • vitéz
  • bárónő
  • herceg
  • Orczy Emma bárónő
  • Vitéz nagybányai Horthy Miklós
  • Edward, Duke of Windsor / Edward, Prince of Wales



  • 2.5 tudományos cím

    nameparttype:suffix

    pl.

  • dr.
  • Pogányné dr. Rózsa Gabriella
  • dr. Komjáthy Miklósné dr. Domonkos Katalin (1925–2004)



  • 2.6 férjezettségi tudományos cím

    nameparttype: husbandnamesufix

    pl.

  • dr. Kovács Józsefné
  • dr. Komjáthy Miklósné dr. Domonkos Katalin (1925-2004)



  • 2.7 megszólító cím

    a személy nemét vagy családi állapotát jelölő, a társadalmi érintkezésben a személy neve mellett használt szó, vagy rövidítés (rögzítéskor jellemzően nem írjuk a névhez)

    pl.

  • Miss
  • Ms.
  • Mrs.
  • Mister
  • Mrs.
  • nagyságos úr
  • Kovács József, Mrs. (sex: female) << Kovács Józsefné



  • 2.8 rokonságjelző előtag

    nameparttype: prefix

    pl.

  • ifj.
  • id.
  • père
  • fils
  • Dumas, Alexandre (père)



  • 2.9 nemesi előnév (praedicatum) [R]

    pl.

  • ecsedi Báthory István
  • gyarmati Balassi Bálint
  • Vitéz nagybányai Horthy Miklós



  • 2.10 névelőzék [R]

    nameparttype:infix

    pl.

  • De Chatel Anna
  • L’Homme Ilona
  • Vukić, Andreja Der Hazarjan- << Der-Hazarjan-Vukić, Andreja
  • rank1: Neumann von János
  • rank2: János von Neumann



  • 2.11 minősítő névelőzék [R]

    a névelőzékes családnév első elemévé vált, eredeti jelentésében rokonsági kapcsolatot, vagy vallási melléknevet jelentő szó, vagy kifejezés

    pl.

  • Ap
  • Saint



  • 2.12 sorszám [R;][9]

    pl.

  • XIV. Lajos
  • II. Rákóczi Ferenc



  • 2.13 névelő

    pl.

  • A, Az, L’, Die, De[10]
  • Az Eszter szerzője





  •  Írásváltozatok

    A fenti névváltozatoktól megkülönböztetjük a név írásváltozatát, pl. Jókay és Jókai; Bezerédj–Bezerédy–Bezerédi. Balassi Bálint például hol Balassiként, hol Balassaként szerepel – még a saját névhasználatában is; ma a 16. századi, bárói rangban lévő költőt Balassiként, 17. századi (grófi) rokonát pedig Balassaként emlegetjük, de a 17. századi nyomtatványokban rendszeresen Balassaként szerepel a 16. századi költő.



     Nemek

    Az adatbázisban megkülönböztetjük, ill. jelezzük a személy nemét és az (ál)név nemét, így lehetőség nyílik olyan típusú lekérdezésekre, hogy mondjuk hány nő publikált és milyen korszakban férfi álnéven és fordítva. Az ismeretlen személyek esetében természetesen nemcsak az „ismeretlen nemű” kategória létezik, hanem a „neme ismeretlen, de valószínűleg férfi” (ilyen pl. Anonymus) és a „neme ismeretlen, de valószínűleg nő” (ilyenek a női kolostorokban működő ismeretlen szerzők vagy másolók) is választható.



     Identitás

    Többek közt az adatbázis konzisztenciája érdekében is el kell kerülnünk azt, hogy minden ismeretlen egy ID-t kapjon, különben olybá tűnne, hogy a világirodalom legnagyobb alkotója – több évezreden átívelő életművel – egy „Ismeretlen Szerző” nevű személy.[11]

    Jelezni kívánjuk, ha egy-egy személyről a kutatás feltételezi, hogy esetleg másvalakivel lenne azonos, mint például a „Pataki Névtelen”-ként emlegetett szerző esetében, hogy egyesek (jelezve persze, hogy kik és hol, milyen tanulmányban) Dobó Jakabnak, mások Balassi Bálintnak tartják.

    Lehetővé kell tenni továbbá, hogy a későbbiekben – ha azonosságukra fény derül – az adatbázisban különálló személyeket „egyesíteni” lehessen.



     Dátumok

    A dátumok rögzítésekor figyelembe kell venni a különböző időszámítások és a naptárváltások problémáját (erre itt most részletesen nem térünk ki), valamint az adat pontosságát. Vannak dátumok, melyeket pontosan ismerünk, van, ahol csak a post quem-et vagy ante quem-et tudjuk megadni, mint például a Pataki Névtelenként emlegetett szerző esetében, aki – ha igaz[12] – 1577-ben írta széphistóriáját, tehát „ante quem”, ez előtt az időpont előtt kellett születnie, illetve csak „post quem”, a história megírása után halhatott meg.[13] Az Ómagyar Mária-siralom vagy a Halotti Beszéd szerzőiről még ennyire megközelítőleges adatunk sincsen, ott inkább csak a századot tudjuk megadni.



     Tudománytörténet

    Minden esetben jelezni kívánjuk az adatok forrását (pontos forráshivatkozással). Emellett fontosnak tartjuk a tudománytörténeti adatok megőrzését, illetve jelzését, vagyis az új adatokkal nem fölülírjuk a régieket, hanem a régiek megőrzése mellett egyszerűen az új, bizonyított adatot tekintjük „érvényesnek” – nyilván úgy, hogy a „középiskolás fokon” érdeklődő felhasználót ezzel ne terheljük, de „szakértői szinten” mindenképpen hozzáférhetővé tegyük. Vagyis jelezzük, hogy Janus Pannonius „valódi” nevét mikor határozta meg a kutatás Csezmicei Jánosként, aztán mikor cáfolták ezt, majd mikor tértek vissza ugyanehhez a későbbiekben – mindig jelezve persze, hogy ki és milyen cikkben publikált eredményei alapján volt ez „a tudomány aktuális álláspontja”.



     MŰVEK ÉS DOKUMENTUMOK

    Adatbázisunkban meg kell különböztetnünk a művet a hordozójától. Ez utóbbit a könyvtártudományban dokumentumnak nevezik.



     A mű meghatározásának problémája

    A könyvtártudomány és az irodalomtudomány gyakorlata itt is eltérő. Az FRBR kísérletet tesz arra, hogy meghatározza egy mű lehetséges változatait, feltünteti pl. a fordítást és a nagyobb nyelvterületeken gyakori, nyelvtanulóknak szánt párezer szavas átköltést is (nálunk a „kötelezők röviden” típusú puskák tartoznak ebbe a csoportba) – ezeket a „könnyített olvasmányokat” az irodalomtudományban nem igazán sorolnánk az adott mű változatai közé, hiszen nem csupán a szüzsé, a fabula, hanem a szövegszerű megformálás is a mű része. Benedek Elek prózai Szigeti veszedelem-átdolgozása nem olvasható és tárgyalható Zrínyi munkája helyett, pláne nem akként. De a Beowulf filmes feldolgozásait sem tekinthetjük azonosnak az eredeti irodalmi művel.

    Ami a fordításokat illeti, köztudott, hogy a régiségben nem létezett ez a kategória, minden fordítást önálló műként emlegetünk az illető „fordító” neve alatt. A korabeli mesterek gyakran egyúttal át is alakítják a művet, de az átalakítás mértékétől függetlenül sem vehetjük ezeket a szövegeket fordításoknak. Tehát önálló műnek tekintjük például a Görög Antológia ókori epigrammáját, Angerianusnak az ebből készült reneszánsz kori latin átköltését és Balassi Bálint de voce ad vocem („szóról szóra”) Angerianust követő magyar versét. Mi magyarok nehezen boldogulunk az Ómagyar Mária-siralom betűhű átiratával, az óangol szövegeket azonban csak a szakértők tudják elolvasni, mert a nyelvük, ahogy mondják, jobban emlékeztet a mai németre, mint a mai angolra.

    Ha a művet mindezek után mégis meg tudtuk valahogy határozni, akkor szembesülnünk kell azzal a problémával, hogy a mű különböző kiadásai vagy kéziratos másolatai eltérnek egymástól, nem pontosan ugyanazt a szöveget hozzák – ezzel foglalkozik a textológia.[14] A net első nagy hullámában a digitalizálás, a szövegek online közzététele kapta a legnagyobb szerepet, és a textológusok, filológusok nem győztek eleget tiltakozni, konferenciázni és publikálni, hogy köztudatba hozzák, hogy a sajtó alá rendezés is szakma, sőt tudomány, és egy szöveg kiadása nem csak abból áll, hogy egy kézreeső edíciót beviszünk a számítógépbe. E tiltakozások során a fő hangsúly a sajtó alá rendezésre, a helyes jó szöveg megállapítására, jegyzetelésére és kommentálására került,[15] kevésbé került reflektorfénybe a kiadás másik fontos része, a szöveg elektronikus feldolgozása, tagelése. Ez utóbbira is egyébként történtek érdekes kísérletek, melyeket érdemes tanulmányozni, mielőtt online szövegkiadásba vágjuk a fejszénket – jelen tanulmány azonban nem kíván ezzel a témával részletesebben foglalkozni, mivel adatbázisunkban, az EMIR-ben (legalábbis egyelőre) nem terveztünk szövegkiadói részt; a művek adatait kívánjuk „csak” rögzíteni. Hogy ez sem kis feladat, azt talán mutathatja, hogy 1500 régi magyar vers adatait több mint 15 évig tartott adatbázisba rögzíteni – beleértve persze a legfontosabb és legnehezebb munkafázist is, az adatbázis megtervezését.[16] A mű megállapításának fent említett nehézségei talán már érzékeltettek eddig is valamit a feladat súlyából.

    Tehát, ha egy mű adatait kívánjuk rögzíteni, akkor az első nehézséget mindjárt az jelenti, hogy meg kell határoznunk a művet. Mi határoz meg egy szöveges művet?[17] Egy adott karaktersorozat?[18] Csakhogy ebben az esetben nem engedjük meg, hogy a szöveg pl. sajtóhibákat tartalmazzon: két nem egyező karaktersorozatot két műnek kellene tekintenünk, vagyis a szöveg összes ún. variánsát önálló műnek. Ez talán nem lenne helyes. Engedjünk meg akkor bizonyos mennyiségű terjedelmi eltérést, hozzátéve, hogy előfordulhatnak töredékek is, mondjuk a műnek egy olyan változata (kézirata vagy kiadása), melyből csak kétsornyi töredék maradt meg egy kis papírszeletkén. Vagyis a karaktersorozat eltérését mennyiségileg nehéz definiálni, hiszen ha mondjuk kétsornyi (pár száz karakternyi) nagyjábóli egyezés esetén azonosnak tekintjük a két művet, akkor előfordulhat, hogy olyan műveket tekintünk azonosnak, ahol a hosszabb mű csupán idéz két sort (pár száz karaktert) egy másikból. A mechanikus megközelítés nem látszik járható útnak.

    A mű és akcidentális megtestesülése, illetve egy szöveg szerzői változatai közti viszonyról rengeteget olvashattunk az elmúlt időben:[19] a szöveg csak megtestesülésében ismerhető meg, ezek azonban – ahogy Horváth Iván fogalmaz – többes számúvá teszik, s a mű leírása mindig az adott hordozón fellelhető változattól függ, még olyan állandónak tekintett tulajdonságai is változhatnak, mint a szerzőség vagy a terjedelem. A mű adatainak rögzítése tehát – ha tudományos igénnyel kívánjuk készíteni adatbázisunkat[20] – mindig együtt kell, hogy járjon a különböző dokumentumokban történő megtestesülések, a szövegváltozatok jellemzőinek a rögzítésével.

    Az RPHA[21] által javasolt adatmodellben[22] egy mű és egy dokumentum találkozása (egy mű megjelenése egy dokumentumban) számít egy recordnak – kérdés azonban, hogy lehet megoldani, hogy a „János vitéz” című vers keresésekor, amikor a kereső arra kíváncsi, hogy mikor írták a művet, vagy hogy ki a szerzője, ne többezer találatot kapjon szerencsétlen felhasználó – szükség van tehát valamiféle szuperűrlapra vagy szuperrecordra, ami egyesíti a különböző dokumentumokhoz tartozó leírásokat, nem csupán a találatok megjelenítésekor, hanem az adatok rögzítésekor is, hiszen elég örömtelen lenne több ezerszer rögzíteni (dokumentumonként mindig) azt, hogy Petőfi Sándor írta 1844-ben, tudván tudva azt, hogy bizonyos forrásokban esetleg más a szerző neve, pl. számos 17. századi kiadásban a Balassi Bálint halálát megéneklő Epicédium is Balassi Bálint művei közt szerepel.



      SZÁRMAZTATOTT ADATOK – A JÖVŐ ÚTJA

    Ha a mesterséges intelligencia felől közelítjük meg a kérdést, irodalomtudományi adatbázisok építésekor ma még mindig kemény kompromisszumokat kell kötnie az irodalomtudósnak. Az adatbázisok űrlapjai ugyanis nem származtatott adatokkal dolgoznak.[ 23] Hiába tudjuk, hogy a Rimay János születési évére vonatkozó információink Rimay két szövegére mennek vissza, ahol az egyikből az derül ki, hogy 1569-es, a másikból viszont az, hogy 1573-as születésű, mindezt nem tudjuk programozott (levezetett, származtatott) módon rögzíteni. Természetesen most nem a – többnyire szintén rögzíthetetlen – bizonytalan, kettős születési dátumra gondolok.[24]

    A jelenleg sehol sem alkalmazott megoldásnak az ad fontes elvén kellene alapulnia. Vagyis nem a lexikonok sokadlagos tudásán, hanem magán a forráson, a dokumentumok szövegén, és ezek megfelelő helyei kellenek, hogy belinkelődjenek az adatbázisok űrlapjainak megfelelő rovatába (mezőibe), és ott maga a program kellene, hogy kiszámolja a kívánt adatot, jelen esetben a születési évet. Miért fontos ez? Azért, mert a legtöbb ún. adatunk az irodalomtudományban voltaképpen nem adat a szónak abban az értelmében, hogy adva lennének, hanem többségükben mind következtetések. Ha egy meglehetősen hosszú következtetési lánc valamelyik közbülső „adata” új dokumentumok vagy új elméletek következtében megváltozik, az kihatással lehet, többnyire van is, a lánc további, arra épülő elemeire. Ilyen módon a ma használatos dinamikus rendszerek jórésze is „statikus” – ha a statikusság definíciójának azt tekintjük, hogy egy ponton történő módosítással nem módosul minden olyan helyünk, mely az adott ponthoz kapcsolódik.[25]

    Adatbázisokat azért alkalmazunk, hogy gyorsan jussunk biztos információkhoz. Ha az adatbázisok rovatait nem származtathatjuk egymásból, ha minden rovatot (mezőt) „diszkrét”, egymásból le nem vezethető adatokkal töltünk fel, nemcsak hogy rosszul modellezzük tudásunkat, hanem ráadásul kitesszük magunkat annak a veszélynek, hogy pontatlan adatokat örökítsünk tovább, hiszen ha egy közbülső adatot később javítani kell, az adatrögzítő munkatárs nyilván nem lesz tisztában azzal, hogy az az adat milyen más további rovatokban kellene, hogy módosulásokat okozzon, így aztán azokat változatlanul hagyja, minek következtében értelmetlenné válik a rendszer. Az effajta adatbázisok használata tehát végső soron a rendszerben való gondolkodás képességének rovására mehet, főként, ha alkalmazásuk az oktatásban történik.

    A származtatott adatokkal operáló adatbázis-program létrehozását nehezíti az a körülmény, hogy a bölcsészettudományokban az összefüggésháló többnyire leképezetlen, nincsenek leírva a „képletek”, melyek az összefüggéseket leírnák.

    Nézzünk néhány példát az összefüggésekre.

    Azt, hogy egy szövegnek ki a szerzője, tudhatjuk például az akrosztichonból, a vers strófáinak kezdőbetűiből összeállítható szövegből.[26] De az akrosztichon gyakran nem a szerző nevét tartalmazza, hanem azét, akinek a szerző a művét ajánlotta. Emiatt például vita tárgyát képezi, hogy az ún. Horvát Ilona énekének Horvát Ilona a szerzője-e vagy a címzettje.

    Nézzünk egy másik példát! Egy verset mindmáig azon az alapon, hogy Nyéki más művével vagy műveivel egy kötetben jelent meg, Nyéki Vörös Mátyásnak tulajdonított a szakirodalom; ám nemrégiben a vers akrosztichonjának helyreállításával Pap Balázs a helyreállított akrosztichonból kiolvasható névhez (Kornis Zsigmond) köti a szöveget, s ez alapján – a régi gondolatmenetet továbbvezetve, hogy egy kötetben szerepel más művekkel – egy másik kötetbeli mű, az SK monogrammal szignált Tintinnabulum szerzőségét is Kornisnak (nevének latin monogramja SK) tulajdonítja.[ 27]

    Ideális adatbázisunkban tehát először egy olyan képletet kellett volna érvényesítünk, mely szerint a Tintinnabulum az 1644-es kiadásban együtt szerepel a Nyékinek tulajdonított Dialogussal, így ez és a kötetben szereplő egyéb versek, köztük az Egy szentelt vitéznek készülőt fújó trombitája az emberi gyarlóságról című vers mind Nyéki szerzeménye. (A Tintinnabulum előszavának SK monogramját ebben az elméletben Soproni Keresztesnek próbálta olvasni a filológus, bár ez a megnevezés soha nem fordult elő a korban, ám Nyékire érthető.) Pap Balázs érvelését követve, úgy kell „átdrótoznunk” az adatbázist, hogy az Egy szentelt vitéz... akrosztichonjából vezetjük le annak szerzőségét, s az akrosztichonban szereplő név Sigismundus Kornis monogramjának tekintjük a Tintinnabulum SK-ját, így annak szerzőségét is Kornisnak tulajdonítjuk.

    Vagyis adatbázisunk frissítésekor nem pusztán a Tintinnabulum szerzőségi adatát módosítjuk Nyékiről Kornisra (és persze az adat forrását Jenei Ferenc RMKT-kiadásáról Pap Balázs ItK-cikkére), hanem a szerzőségi adatot most már nem a Dialogus szomszédságából és az SK „Soproni Keresztes”-ként való feloldásából származtatjuk, hanem a Trombita szomszédságából, és az SK „Sigismundus Kornis”-os feloldásából. Maga a logika voltaképp tehát változatlan, a szövegszomszédság és a monogram feloldása a levezetés alapja, csak a kiindulópont, a kiinduló értékek mások.

    Nézzünk egy olyan esetet is, ahol a levezetés útja és logikája is változik!

    Mi a sorszáma Rimay János „Én édes Ilonám...” kezdetű énekének? A vers a Balassa-kódexben maradt ránk, szövege a 161–162. lapokon olvasható; a kódexben a vers előtt sorszám nem szerepel. Az egyik elmélet szerint azért nem találunk itt sorszámot, mert számozatlan a vers. Egy másik elmélet szerint a vers sorszáma 15, csak a kódex forrása csonkult a másolás előtt, így az nem kerülhetett át, nem másolhatták be a kódexbe. Az első, a számozatlan-elmélet tulajdonképpen csak egy „nyomot” vesz figyelembe: azt, hogy a Balassa-kódexben nem szerepel sorszám. A másik elmélet viszont számításba veszi, hogy 1) a verset megelőző vers a kódex előző, 160. lapján a 12-es sorszámot viseli; 2) hogy a kódexben a 160. és a 161. lapok közt nincs fizikai hiány (laphiány); 3) hogy az Én édes Ilonám... után a 162. lapon következő vers 16-os sorszámú; 4) hogy Én édes Ilonám... után (a 16. ének előtt) szerepel a finis (’vége’) szó, illetve hogy a kódex forrásának csonkulása (melynek minden bizonnyal be kellett következnie, különben nincs magyarázat a 12. és 16. ének közt hiányzó sorszámokra) nem következhetett be az Én édes Ilonám... után; számításba veszi továbbá, hogy 5) az Én édes Ilonám... előtti csonkulás során a 12. ének vége esetleg, a 13., a 14. énekek pedig teljes egészükben, valamint a 15. ének (=Én édes Ilonám...) sorszáma valószínűleg rajta lehetett a kihulló papírokon – így egyetlen esemény ad magyarázatot az összes anomáliára (hiányra); 6) s ezt a csonkulást feltételezve a kieső lapokon szereplő szöveg kezdetére és végére vonatkozóan csak a szöveg vége kötött: ehhez a verso alján kellett szerepelnie a 15-ös sorszámnak, viszont a szöveg elejére vonatkozóan csak annyi megkötés van, hogy valahol a 12. ének vége felé, – ellenben a 16. ének előtt bekövetkező csonkulás csak úgy jöhet létre, ha a 13. ének pont recto tetején kezdődik, a 15. ének pedig pont verso alján fejeződik be, különben az Én édes Ilonám... és a 16. ének közti átmenet nem lehetne folyamatos; illetve az eddigieken kívül használ más, segédbizonyítást is, amire most nem érdemes kitérni. A „nincs ott, tehát nem is volt” logikája talán első látásra egyszerűbbnek tűnik, mint a hatpontos bizonyítás, csakhogy ez utóbbinak az a nagy előnye, hogy sokkal több jelenségre („nyomra”) ad logikus magyarázatot egyetlen esemény feltételezésével, mint a másik, amely minden jelenséget különálló hipotézisekkel, egymással összefüggésben nem lévő „eseményekkel” tud csak magyarázni.[28]



     Ahány érvelés, annyi logikai út

    Vagyis az irodalomtudományi adatbázisok származtatott adatai nem fix képleteken nyugszanak, két érvelés az esetek jórészében kétféle logikával működik. Így a gondolatmenetet követő, az irodalomtudományi tudást modellező adatbázis programozásakor nem lehet az adatbázis feltöltése előtt megírni úgy a programot, hogy a mezők fix helyről vett származtatott adatokat tartalmazzanak, hanem csak úgy, hogy az adatbázis feltöltésekor hozza létre a megfelelő kapcsolatokat az adatok feltöltője.



     A hiperlink csupán ÉS-kapcsolat

    Természetesen az a köztudott tény is jól látható a fentiekből, hogy hiperlink logikai ÉS kapcsolata mennyire kevés ahhoz, hogy a tudást megfelelően modellezhesse. A hiperhivatkozás csupán összekapcsol két dokumentumot, a viszonyukat nem határozza meg. Ráadásul dokumentumokat vagy kitüntetett dokumentumpontokat (A NAME) kapcsol össze, nem pedig logikai állításokat.



     Tudástranszformáció és a szöveg művészi megformáltsága

    Az informatikusok ezzel persze tisztában vannak, az irodalomtudósok jó része azonban még nem tudott elszakadni a narratív ismeretközléstől, publikációik készítésekor sokan nem elsősorban új információk átadására, hanem inkább a szöveg nagyobb retorikai megformáltságára törekszenek – bizonyos iskolák esetében pedig az irodalomtudományi szöveg célja szinte művészinek mondható: nem logikai érvelésen alapuló állítások megfogalmazására törekszik, hanem a szavak szinonimikájának és egyéb jellemzőinek segítségével elbizonytalanítani igyekszik hallgatóságát, és valami álomszerű, irracionális világot teremteni. Egy vers, egy jó vers nem írható át, nem egyszerűsíthető le logikai képletekké; az irodalomtudományi szöveg viszont logikai hálóvá transzformálható kellene, hogy legyen – többek közt ez különbözteti meg a tudományt a művészettől.[29]



     A fogalmak

    Ha származtatott adatokkal dolgozunk, nemcsak pontosabb, naprakészebb lehet az adatbázisunk – és minden más adatbázis, ami erre épül, hanem – értelemszerűen – rengeteg plusz munkát is megspórolhatunk – persze nem a programozóknak, hanem a felhasználóknak. Ahhoz azonban, hogy mondjuk olyan fogalmakat, mint a „reneszánsz” a származtatott adatok következtetési sorának végére tehessünk („tehát: reneszánsz”), nagyon sok remek tudós rengeteg munkaórájára lesz szükség.[30] Véleményünk szerint azonban a mesterséges intelligencia nagy áttöréséhez ez a munkabefektetés elengedhetetlen.



     JEGYZETEK

    [1] Az adatbázis neve az Elektronikus Magyar Irodalom rövidítése – hosszú távú terveink közt ugyan nem csak magyar és nemcsak (szép)irodalmi adatok rögzítése szerepel, de célszerűnek láttuk egy meghatározott területtel kezdeni a munkát, mely kellően gazdag ahhoz, hogy megfelelő modellként szolgálhasson. Időközben egy pályázati nyilvántartó rendszert is az EMIR betűszóval kereszteltek el, ez az Egységes Monitoring Információs Rendszer, melyhez természetesen nincs köze az adatbázisunknak.

    [2] A cikk szerzője 2002–2005 közt Békésy György Posztdoktori Ösztöndíjban részesült informatikai irodalomtudományi kutatásaiért.

    [3] Azért nem pusztán „szerzők”, mert a művekhez sok más funkciót betöltő személyek is kapcsolódhatnak, pl. fordítók, sajtó alá rendezők, illusztrátorok stb.

    [4] Az idegen nyelvekben szereplő névelemekhez és névtípusokhoz lásd: A személyek neve mint a katalógusok besorolási adata az egyes nemzetek gyakorlatában, ford. ORBÁN Éva, bev. FÜGEDI Péterné, szerk. VARGA Ildikó, OSZK Könyvtári Intézete, Bp., [É.n.] az 1984-es kiadás utánnyomása.

    [5] A földrajzi nevek problémáiról lásd GUSZLEV Antal és LUKÁCS Lilla cikkét, illetve előadását.

    [6] A 2007. augusztusi állapot szerint. Az összeállítás DUDÁS Anikó és VASKÓ Péter munkája. A felosztáson jelenleg is dolgozunk, vita tárgyát képezi például a hivatalosan felvett (pl. Toldy Ferenc) és hivatalos okmányban nem rögzíthető, nem anyakönyvezhető (George Sand, Molière, Stendhal) művésznevek elkülönítésének szükségessége vagy szükségtelensége. Az összeállításban idegennyelvű példák is akadnak, de az idegennyelvű nevek feldolgozását még nem végeztük el.

    [7] [R]-rel jelöljük, ha a névelemtípus rendszó pozícióban is állhat.

    [8] [R]-rel jelöljük, ha a névelemtípus rendszó pozícióban is állhat.

    [9] Meg kell oldani a sorrendiséget a listás rendezésnél!

    [10] Nem vesz részt a rendezésben, és a névszerkezetben nem is kerül el máshová a természetes-nyelvi helyéről.

    [11] Sokszor persze előfordulhat, hogy két szignálatlan művet ugyanaz a személy szerzett – ám ha ezek nem ugyanabban a forrásban maradtak ránk, az ilyesmi felismerése és bizonyítása szinte lehetetlen. Ilymódon persze lehetséges, hogy jóval több (ismeretlen) személyünk lesz adatbázisban, mint „kellene”.

    [12] A bizonytalansághoz lásd: B. KIS Attila – SZILASI László, Még egyszer a Pataki Névtelenről, ItK, XCVI (1992), 646–675.

    [13] A főszerkesztő az adatbázis egyik, az oktatásban is jól hasznosítható funkciójának szánja, hogy megjeleníthessük, kik voltak egymás kortársai – az ilyen pusztán egy ponthoz köthető szerzők esetében becsléssel jelezve, hogy esetleg 20–30 évvel korábban már, illetve 20–30 évvel később még élhettek, jelezve persze a bizonytalanságot.

    [14] A nyelvtudomány egyik ágát is textológiának hívják, ez azonban egész mással foglalkozik, mint az irodalomtudomány textológiája. A szövegkiadás, pontosabban a sajtó alá rendezés tudományát nevezik még filológiának is, ez azonban nem csak a pontos szöveg megállapításával foglalkozik, hanem annál bővebb területtel, irodalom-, történet- és kultúrtudománnyal is.

    [15] A legfőbb tanulság, amit a filológusok kommunikálni igyekeztek, az, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy tudni kell, hogy melyik kiadást válasszuk, vagy hogy azt minél kevesebb hibával rögzítsük, hanem arról, hogy az irodalomtudomány (is) állandó fejlődésben, változásban van, s az aktuális tudásunk mindig több, mint amit egy bármikori edíció tartalmazhat. Senkinek nem jutna eszébe „lejárt szavatosságú” természettudományi szakkönyveket aktuálisként kiadni, mondjuk a flogiszton-elmélettel magyarázni az égést, vagy sebgyógyításra pókhálót ajánlani – ezek közismert példák, de a nem közismert elméletekről csak a szakértő tudja megállapítani, hogy érvényesnek tekintik-e még őket – a bölcsészettudományi kérdéseket is szakértők tudják megválaszolni; csak persze ott az átlagember az esetek jórészében nem tudja észrevenni a kérdéseket; pedig nemhogy a magyar–történelem érettségi, de sokszor még a magyar vagy történelem (stb.) szakos végzettség sem garantálja, hogy az illető tudná, hogy mi a kérdés (nemhogy magát a választ).

    [16] RPHA – A régi magyar vers repertóriuma, Répertoire de la poésie hongroise ancienne, főszerkesztő HORVÁTH Iván, szerkesztő H. HUBERT Gabriella, munkatársak FONT Zsuzsa, HERNER János, SZŐNYI Etelka, VADAI István, adatszerkezet, programozás: DOS-os verzió: GÁL György, VADAI István, web-es verzió: KARSAI Róbert, v. 3.0, Nouvel Objet, Paris, 1992, v. 5.0.5, Gépeskönyv, Bp., 2000 (http://magyar-irodalom.elte.hu/repertorium/).

    [17] A szövegek hangzó verzióit most figyelmen kívül hagyjuk.

    [18] A képversekről és azokról a művekről nem beszélve, ahol a tipográfiai, képi megjelenítés is része az alkotásnak.

    [19] Összefoglaló tanulmányok a témában: KISS Farkas Gábor, A filológia és a szövegkritika története (http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/ b161/tortenet.html); KISS Farkas Gábor, Szövegkritika és textológia (http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/szoveg.html); PARÁDI Andrea, Internetes kritikai kiadás (http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/paradi.html) mindegyik az alábbi tanulmánygyűjteményből: A magyar irodalom filológiája, szerk. HEGYI Ádám, szerzők BIBOR Máté, FÖLDES Zsuzsanna, GULYÁS Borbála, HEGYI Ádám, KISS Farkas Gábor, LACZHÁZI Gyula, OROSZ Andrea, PARÁDI Andrea, Bp., HIK KFDT, 2005 (http://www.hik.hu/tankonyvtar/ site/books/b161/), illetve TÓTH Tünde, Online kritikai szövegkiadás Magyarországon az ezredfordulón, Helikon – Irodalomtudományi Szemle, L. évf. (2004), 3. szám: A hipertext, szerk. KAPPANYOS András, 417–441. Uez.: http://magyar-irodalom.elte.hu/biop/otka038043/cikkek/tt.htm; A magyar digitális irodalom alakulása – a hypertext, 2001–2004 (OTKA T038043 sz. kutatási program), szerk. MILOSEVITS Péter, SZŰTS Zoltán és TÓTH Tünde, írta MILOSEVITS Péter, TÓTH Tünde, ORLOVSZKY Géza, SZŰTS Zoltán, BALÁZS Géza, Bp., Ördöglovas Kiadó, 2005 (http://magyar-irodalom.elte.hu/biop/otka038043/).

    [20] A legtöbb adatbázis készítői bevallottan nem tudományos igénnyel látnak munkához. Meggyőződésünk azonban, hogy a nem tudományos igényű adatbázisoknak a tudományos igényű adatbázisok egyszerűsített változatainak kellene lenniük. Különösen elszomorító, hogy sokan szembesülhettek azzal az elmúlt évtizedben, hogy nem tudományos igényű adatbázisok építésére rengeteg közpénzt ítéltek meg, a tudományos igényűeket pedig olyan jelszóval nem támogatták, hogy ezek „nem közhasznúak, mert nem tartanak számot közérdeklődésre” – olyan ez, mintha a náthát, ami mindenkit érint, fontosságban előbbre sorolnánk a szívműtéteknél, mert azok jóval ritkábbak.

    [21] RPHA.

    [22] HORVÁTH Iván, Szöveg, 2000, VI. (1994), november, 42–53 (= Uő., Magyarok Bábelben, JATEPress, Szeged, 2000, 139–174, = Ua., Gépeskönyv, Bp., 2000 (http://magyar-irodalom.elte.hu/babel/3100.htm).

    [23] Származtatott adatnak nevezem azt az adatot, amit nem közvetlenül rögzítünk az adatbázisba, hanem egy (vagy több) másik mező adatából számolja ki a program, illetve (szöveges mező esetén) onnan meríti egy meghatározott utasítássort követve.

    [24] A legtöbb adatbázisba csak egy dátumot lehet felvenni, vagy rosszabb esetben, ha szabad szöveges állományokról van szó, akkor el lehet ugyan helyezni egy narratív szöveget erről a dátumproblémáról, ez látszólag előnye ezeknek az adatbázisoknak, ezekben viszont nem lehet egyértelmű és pontos listákat, statisztikákat készíteni az adatokról („listázzuk ki az 1673-as születésű szerzőket”), vagy ha igen, akkor azt nem automatikusan, hanem kézi kódolással (tag-eléssel) lehet csak elérni. Többek közt ezért sem szerencsés az efféle az adatbázisfajták használata (mármint készítése).

    [25] A konferenciaelőadás címe ezt emelte ki.

    [26] Hogy még honnét, azt szépen összefoglalja az RPHA SIGNE rovata, mely szerint a következő esetek lehetségesek: „1) A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. 2) A vers szerzőjét nem ismerjük. 3) A verset a keletkezését követően a szerzőnek tulajdonították. 4) A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek. 5) A vers maga nem szignált, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. 6) A vers anagrammatikusan szignált, vagyis a szerző neve nem olvasható a vers felett, de nevének anagrammája igen.”

    [27] PAP Balázs, A Tintinnabulum tripudantium szerzőségéhez, ItK, CX. évf. (2006), 585–590.

    [28] HORVÁTH Iván – TÓTH Tünde, Rimay János ifjúkori versgyűjteményének rekonstrukciója, Palimpszeszt, 17. szám, 2002. május 8., „Tanulmányok és műfordítások Zemplényi Ferenc 60. születésnapja tiszteletére”, 2002. május 8., szerk. BÁNKI Éva és TÓTH Tünde (http://magyar-irodalom.elte.hu/ palimpszeszt/zemplenyi/06.htm), Uez., „Ámor, álom és mámor. A szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kultúrtörténete. Tudományos konferencia, Sátoraljaújhely, 1999. május 26–29 .”, szerk. SZENTMÁRTONI SZABÓ Géza, Universitas Kiadó, Bp., 2002, 457–467.

    [29] Bizonyos irodalom- és nyelvtudományi iskolák tulajdonképpen már az ókor óta dolgoznak azon, hogy a műalkotások is leírhatók legyenek efféle transzformációkkal. A műelemzés bizonyos értelemben ennek a transzformációnak az alapjait teremti meg.

    [30] Ahhoz, hogy azt mondhassuk, Balassi Bálint reneszánsz költő, ahhoz mind a reneszánszt, mind a költőt definiálnunk kell, vagyis le kell tudnunk vezetni, hogy miért költő, mi az, hogy költő, miért reneszánsz, mi az, hogy reneszánsz. Talán szükségtelen mondanom, hogy arról, hogy mi a reneszánsz, milyen stílusjegyek jellemzik (mi az, hogy stílusjegy), és hogy létezik-e a reneszánsz egyáltalán, könyvtárnyi szakirodalom létezik.



     Hivatkozások

    1. A magyar digitális irodalom alakulása – a hypertext, 2001–2004 (OTKA T038043 sz. kutatási program), szerk. Milosevits Péter, Szűts Zoltán és Tóth Tünde, írta Milosevits Péter, Tóth Tünde, Orlovszky Géza, Szűts Zoltán, Balázs Géza, Bp., Ördöglovas Kiadó, 2005 (http://magyar-irodalom.elte.hu/biop/otka038043/)

    2. A magyar irodalom filológiája, szerk. Hegyi Ádám, szerzők Bibor Máté, Földes Zsuzsanna, Gulyás Borbála, Hegyi Ádám, Kiss Farkas Gábor, Laczházi Gyula, Orosz Andrea, Parádi Andrea, Bp., HIK KFDT, 2005.

    3. A személyek neve mint a katalógusok besorolási adata az egyes nemzetek gyakorlatában, ford. Orbán Éva, bev. Fügedi Péterné, szerk. Varga Ildikó, OSZK Könyvtári Intézete, Bp., [É.n.] – az 1984-es kiadás utánnyomása.

    4. B. Kis Attila, Szilasi László, Még egyszer a Pataki Névtelenről, ItK, XCVI (1992), 646–675.

    5. Horváth Iván, Szöveg, 2000, VI. (1994), november, 42–53 (= UŐ., Magyarok Bábelben, JATEPress, Szeged, 2000, 139–174, = Ua., Gépeskönyv, Bp., 2000, http://magyar-irodalom.elte.hu/babel/3100.htm

    6. Horváth Iván, Tóth Tünde, Rimay János ifjúkori versgyűjteményének rekonstrukciója, Palimpszeszt, 17. szám, 2002. május 8., „Tanulmányok és műfordítások Zemplényi Ferenc 60. születésnapja tiszteletére”, 2002. május 8., szerk. Bánki Éva és Tóth Tünde (http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/ zemplenyi/06.htm), Uez., „Ámor, álom és mámor. A szerelem a régi magyar irodalomban és a szerelem ezredéves hazai kultúrtörténete. Tudományos konferencia, Sátoraljaújhely, 1999. május 26–29 .”, szerk. Szentmártoni Szabó Géza, Universitas Kiadó, Bp., 2002, 457–467

    7. Kiss Farkas Gábor, A filológia és a szövegkritika története (http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/tortenet.html), A magyar irodalom filológiája, 2005.

    8. Kiss Farkas Gábor, Szövegkritika és textológia (http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/szoveg.html) A magyar irodalom filológiája, 2005.

    9. Pap Balázs, A Tintinnabulum tripudantium szerzőségéhez, ItK, CX. évf. (2006), 585–590.

    10. Parádi Andrea, Internetes kritikai kiadás (http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b161/paradi.html) A magyar irodalom filológiája, 2005.

    11. RPHA – A régi magyar vers repertóriuma, Répertoire de la poésie hongroise ancienne, főszerkesztő Horváth Iván, szerkesztő H. Hubert Gabriella, munkatársak Font Zsuzsa, Herner János, Szőnyi Etelka, Vadai István, adatszerkezet, programozás: DOS-os verzió: Gál György, Vadai István, web-es verzió: Karsai Róbert, v. 3.0, Nouvel Objet, Paris, 1992, v. 5.0.5, Gépeskönyv, Bp., 2000, http://magyar-irodalom.elte.hu/repertorium/

    12. Tóth Tünde, Online kritikai szövegkiadás Magyarországon az ezredfordulón, Helikon – Irodalomtudományi Szemle, L. évf. (2004), 3. szám: A hipertext, szerk. Kappanyos András, 417–441.



    Utolsó frissítés: 2008. 06. 13.

    © A Szerzők, 2007–2008
    © Bibliopolisz, 2007–2008
    Minden jog fenntartva!
    All rights reserved!
    ISBN 978-963-87640-1-0 (online verzió)